Hamarosan ismét édesanya lesz minden idők legeredményesebb kajakozója
- Szerző: Vintage
Két és fél hónap, és újra anyai örömök elé néz Kovács Katalin, aki várandósságáról vallott. A Háromszoros olimpiai bajnok négyéves kislánya szüleivel egyetemben alig várja már, hogy megszülessen kishúga, Júlia. Kati és férje újra összerakta Luca régi kiságyát, és bár rengeteg babaholmijuk van otthon, biztosan nem tudnak majd ellenállni a BabaMama Expón kapható több mint 200 kiállító kínálatának.
Katiék lassan elkezdik a visszaszámlálást, hiszen kicsit több, mint két hónap múlva bővül a családjuk második kislányukkal. A kajakkirálynő elárulta, várandóssága megviselte őt az első három hónapban, azóta azonban jóval több az energiája.
„Az első trimeszter Lucánál is nagyon nehézkes volt, három hónapon keresztül úgy éreztem magam, mintha egyfolytában másnapos lennék – mesélte Kati. – Júliával is pont ugyanígy volt eleinte: nagyon fájt a fejem, rossz volt a közérzetem, fájt a gyomrom, émelyegtem, sokszor voltam kedvetlen, lehangolt. Aztán ahogy jött, úgy ment is: a harmadik hónap után mintha kicseréltek volna. A második harmadban fizikálisan már teljesen jól voltam, cserébe viszont nagyon döcögősen teltek a hetek. Most, karácsony közeledtével úgy érzem, gyorsabban pörög majd a számláló, úgyhogy izgalmas adventi készülődés előtt állunk.”
Természetesen második terhessége sokban különbözik az elsőtől – többek között abban is, hogy immár egy kíváncsi, izgatott négyéves kislány is van a családban, aki alig várja, hogy magához ölelhesse a kishúgát. „Bátran kijelenthetem, hogy türelmesen várakozni a kistesó érkezésére egy páréves nagytesóval nem gyerekjáték. Luca iszonyatosan várja Júliát, rengeteget kérdez, érdeklődik, ezáltal mi is kicsit türelmetlenebbek vagyunk, mint egyébként lennénk. Igyekszünk őt tudatosan felkészíteni az új helyzetre, de alapvetően hagyunk mindent a maga természetes medrében folyni. Luca személyiségéből fakadóan nagyon kíváncsi kislány, naponta többször odabújik a hasamhoz, simogatja, hallgatózik, beszél hozzá, de természetesen nagyon sokat beszélgetünk vele arról, hogy mi lesz, ha a Júlia itt lesz, mit fog neki megtanítani, miben fogja segíteni a testvérét. Hallom néha fél füllel, ahogy játék közben arról beszél, hogy Júlia éppen az ő hasában növekszik. Nagyon megható látni, ahogy beleéli magát ebbe az új helyzetbe.” – mondta nevetve a sportoló.
Luca születése után az olimpikon még visszatért a versenysporthoz, most azonban már nem tervez hasonlót. A sport azonban most is az élete része, bár már nem ugyanolyan intenzitással űzi, mint korábban. „Lucával kicsit más volt az egész, hiszen nem volt semmi dolgom, nem volt még gyermekem, nem kellett kiről gondoskodnom. Az első terhességem alatt tudtam, hogy vissza akarok térni, ezért majdnem mindennap jártam úszni. Most annyiban más a helyzet, hogy dolgozom, van egy családom, sokkal több – jó értelemben vett – kötelezettségem van. Igyekszem heti háromszor beiktatni a mozgást, de ez most messze nem olyan intenzív. Akkor voltak céljaim a sporttal, most a családommal vannak céljaim, és ha fáradtabb vagyok, könnyebben mondom, hogy inkább hazamegyek, és készítek vacsorát.”
Kati azt is elárulta, nem is volt kérdés számukra a férjével, hogy ő is benn lesz a szülőszobán. Luca születésénél még úgy tervezték, Ádám a folyosón várja meg, amíg világra jön a kislánya, végül mégis másképpen alakult. „Teljesen egyértelmű és határozott igen, hogy benn lesz, beszélnünk sem kellett róla. Lucánál még én nem akartam, hogy Ádám bent legyen, az a típus vagyok, aki a fájdalmával, vagy bármilyen természetű nehézségével szeret egymaga megküzdeni. Mégis, abban az adott pillanatban én kértem meg a férjemet, hogy jöjjön be velem, mert szükségem van rá. Így utólag már tudom, nagyon sokat számított, hogy ott volt, támogatott. Szerintem hatalmas nagy segítség egy nőnek, ha a társa mellette van ilyenkor.”
A kis családnál sok minden várja már készen a babát, ám van, amit Katiék még ezután terveznek beszerezni. „Gyakorlatilag kidől a szekrény a babaholmiktól. A kiságyat épp a napokban raktuk össze, és már alig várjuk, hogy újra elővegyük az apró ruhácskákat is. Tulajdonképpen csak a fogyóeszközöket kell beszereznünk, ennek ellenére nem lehet megállni, hogy az ember ne vegyen egy-két édes ruhát, aranyos játékot, esetleg mesekönyvből egy újabbat a kistesónak is. Egészen biztos vagyok benne, hogy a hétvégi BabaMama Expóra kilátogatva is be fogunk szerezni egy-két cuki újdonságot Júliának. A tervünk egyébként az, hogyha a második gyermekünk is kinövi a babakort, az össze holminkat egy rászoruló családnak adományozzuk.”
Fotók: Gácsi Georgina
