2024.11.22.
Cecília

Fabricius Gábor – Más bolygó


Fabricius Gábor első regénye egy illúzió- és identitásvesztett nemzedék szakadatlan útkereséséről szól. A Más bolygó októberben jelenik meg az Európa Könyvkiadó gondozásában, melynek igazgatója, aJózsef Attila-díjas műfordító, esszéista M. Nagy Miklós így ajánlja a kötetet:A Más bolygó az utazás regénye – párhuzamos roadmovie, amelyben valahol mélyen még ott dobog Kerouac szíve. A Más bolygó cinikus és kegyetlen regény: mintha egy magyar Bret Easton Ellis írta volna, ha Ellis lehetne magyar…”

Fabricius első regényéből egy olyan nemzedék története rajzolódik ki, amely az illúziói mellett az identitását is elvesztette. A Más bolygó a tulajdonságok nélküli ember, az örök alakváltó, a semmilyenség, és Kelet-Európa regénye, amely Nyugattá akart válni, de a kelet-európai jelenre ítéltetett, örökre lekésve a gyönyörűséges, csábító kapitalizmusról. A Más bolygó egyszerre repít a múltba, a jelenbe, a jövőbe, mindig, mindenhol dobog a szív és lüktet a szellem, de a Föld már egyre lassabban forog.

„Lassan a kapitalista embertípust is cserélni kell, hogy jöhessen valami egészen más”gondolja a regény főszereplője, Wunder, a legnagyobb kereskedelmi tévé vezérigazgatója, akinek élete egy szempillantás alatt megváltozik. A televíziót megvásárolja az állam, Wundernek felmondanak, ráadásul népirtással is megvádolják. A kormány szerint olyan értékrendet közvetített, amely kiölte az emberekből a szaporodási kedvet, így Magyarország lakossága hatmillióra csökkent. Wunder útnak indul, újra végigjárja azt az utat, amit pályája kezdetén, 1993-ban már megtett. De míg húsz évvel ezelőtt tisztán, őszintén és álmodozva stoppolta végig az utat, mára kiábrándult, megcsömörlött és illúzióktól mentes. Fiatalon a Nyugathoz zarándokolt, most identitása megkeresésére vállalkozik.Fabricius Gabor_Mas bolygo_borito

A két napnyugati utat két párhuzamos jelenben tesszük meg. Egyiket a múltban: az anyagos élményekkel kísérletező Wunder a Moszkva térről indul, a nagy baráttal, Dzsekivel, és a nagy szerelemmel, Nyúllal. A vasfüggöny lehullása után, a Nyugat identitásának vonzásában konokul keresik önmagukat, céljaikat és a szerelmet.

Az Osztapenko kapitány szobrától induló, Nyugat felé tartó út a kelet-európai mindennapok része, folyamatos jelen és befejezetlen igeidő. A tájak csordultig teltek a huszadik századdal, a hegyeshalmi határátlépéssel pszichológiai roadmovie veszi kezdetét. Bécs, Dachau, Amszterdam, felvillanó történetek, a tovarohanó múlt és a jövő egyre közelebb engednek a stoppos utazókhoz, egyre jobban megismerjük a szereplőket, Párizsban Jim Morrison sírjának gránitlapján „utaznak”, s már nem tudni pontosan, hol a transzcendens vége. A keleti utas újraértelmezi nem létező identitását, amit saját bevallása szerint is úgy cserélget, mint más az inget. Svájc a végállomás, itt őrzik a kapitalizmus testét, Wunder itt bosszút áll, megtörténik a főhős alakváltása.

A másik utat Wunder a jelenkorban teszi meg, már sikeresen és gazdagon, mégis számkivetetten és ugyanolyan magányosan. Összeveti, mivé lett a múlt Bécsi-erdeje, hogy a nyugati álom tetten érhető-e még, miközben már félhomály borítja a kontinenst.

Fabricius Gábor így vall első regényéről:

„Egészen máshonnan indult ez a szöveg, de végül mégis a múltban kötött ki. Valahogy mindig a kiindulópont körül járkáltam, ahonnan huszonöt éve indultunk, ott zúgott a fejemben minden, amiben bíztunk, amiben hittünk, a hely, ahová vágytunk. Valószínűleg sohasem leszünk képesek meghatározni, milyen hatalmas lelki rombolást végzett bennünk a huszadik század, ami mindent elvett tőlünk, soha nem fogjuk már fel, milyen sivatagban élünk test, személyiség és eszmék nélkül. Pedig egy pillanatra mintha újra létezett volna a szabadság eszméje. Oda vágytunk, azt kerestük. Felismertem, hogy azóta is állandó jelen időben élek abban a világban, amit úgy neveznék, a szabadulás kora. Az a kor a legjobbat hozta ki belőlünk, bíztunk abban, hogy lehetünk mások, mint az ország, amelyben felnőttünk, újrafogalmazhatjuk, kik vagyunk, milyenek szeretnénk lenni.

Aztán kiderült, hogy nem vagyunk semmilyenek, mintha felébredtünk volna hirtelen, és az álmainkat, személyiségünket, hangunkat meg elhagytuk volna valahol útközben. Mindenki példakép nélkül nőtt fel, a sok férfi Magyarországon, az apák már nem tudtak példaképek lenni, mert egy másik kor másik világában éltek, és valódi kapcsolatot nem tudtak felépíteni a rendszerváltás utáni országgal, és mintha az új kor és az illúziók elvesztése tönkretette volna a férfiakat, akik aztán nem lettek semmilyen apák és nem lettek semmilyen társak sem, csak magányos, megrettent és zavarodottan bolyongó alakok. Egy új félelem szaga lengi be az országot, amelyben a szabadulás korának emlékével megannyi gyökértelen és kétségbeesett ember él, akik nem tudják, hol keressék az álmot, ami egy pillanatra érzékelhető volt, amikor a Nyugat megérkezett hozzánk.”

Fabricius Gábor designer, filmrendező, kreatív reklámszakember. Íróként 2009-ben mutatkozott be Puha neon fejlövés c. kötetével. Első regénye, a Más bolygó, 2016 októberében jelenik meg az Európa Könyvkiadó gondozásában, a könyv bemutatója a Margó Fesztiválon lesz.

Fabricius Gábor – Más bolygó
Európa Könyvkiadó, 2016
3990 Ft
Share