Geszti Péter 18 évesen majdnem megvakult
- Szerző: Mihály Hanna
A közismert dalszövegíró, rapper és reklámszakember, Geszti Péter a ma esti Lakástalkshow-ban őszintén mesél szakmáról, magánéletről, és arról is, hogyan áll azokhoz, akik kritizálják. A VIASAT3 műsorában bevallotta, 18 évesen majdnem megvakult, és ez a megrázó történet rádöbbentette arra, hogy az igazi élhető élet akkor van meg, ha egészségesek vagyunk.
„18 éves koromban majdnem megvakultam. Retina leválásom volt és kihagytam egy évet a főiskolán. A katonaságtól vittek el egyébként, borzasztóan szenvedtem egy éven, másfél éven keresztül, operáltak, megéltem azt, hogy megvakulok a bal szememre, megéltem azt, hogy hónapokig ágyban kellett feküdnöm, nem láttam a világot. A bal szememen gyakorlatilag szinte semmit nem láttam .”– mesélte Geszti Péter. Gondolkodásmódjára nemcsak a betegség, hanem a családi drámák is nagy hatással voltak.
„Átmentem valamin, ami nem tartozik hozzá a normál élethez és ugyanígy a családi drámák, az, ahogy a nővérem meghalt, aztán ahogy az apám meghalt, ez a betegség dolog összerakott egy olyan típusú pszichét, ami a mai napig bennem nem egy negatív, keserű gondolkodást és erőteret rakott össze, hanem azt a szándékot, hogy mindig pozitívan kell gondolkodni.” – mesélte Geszti. Saját bevallása szerint apja elvesztését hosszú évekig, évtizedekig tartott, amíg helyre tudta tenni magában, ebben egy dal nagy segítségére volt: „Amikor meghalt az apám, nem tudtam igazán feldolgozni, tulajdonképpen szégyelltem magam, hogy hogy lehet ilyen az életben, hogy az embernek meghal az apja, és hosszú évekig, évtizedekig tartott, amíg ez a helyére került bennem. Volt is rá szerencsére lehetőségem, hogy ezt feldolgozzam – például A dzsungel könyvében Maugli búcsúja Balutól – gyakorlatilag meg tudtam írni, amit korábban nem is tudtam kimondani.” Geszti Péter szerint nem szeretheti mindenki, és nem is vágyik erre. Az elfogadás hiányát komoly problémának látja a szakmában is.
„Én együtt tudok élni azzal, hogy különböző kultúrkörök másként ítélnek meg egy-egy dimenziót, más nem tud ezzel együtt élni. Mondjuk Puzsér vagy Ganxsta csak a saját kulturális gettójából tudja nézni a dolgokat, képtelen áthelyezkedni egy másik olyan nézőpontba, ami egyébként létezik és nem az ő ízlésének a dimenziója. Ezért azt gondolom, hogy én elfogadó vagyok mások teljesítményével kapcsolatosan, mert mindegyiknek lehet helye valahol, ők viszont fordított esetben egyáltalán nem így gondolkodnak velem kapcsolatban” – fejtette ki Geszti, aki szerint mi magyarok hajlamosak vagyunk arra, hogy inkább a rosszat, mint a jó dolgokat vegyük észre. Az egyébként történelem szakon végzett médiaszemélyiség ezt a fajta sajátosságot a magyarság múltjából eredezteti:
„Annyira sikertelennek látom ennek az országnak a történelmét – mégis csak történelem tanári diplomám van -, és erre annyira ráerősített az elmúlt 20-30 év, hogy tulajdonképpen az a fajta állandó sértettség, sérelem, amiben mi éljük az életünket – ami Mohácstól Trianonon át és a horthyzmustól a kádárizmuson át vezetetett mondjuk a mai napig – egy olyan kultúrát hozott létre, amiben a legtöbb ember tulajdonképpen egy állandó defenzívából éli az életét” – jegyezte meg Geszti, hozzátéve, hogy ez nem kritika, hanem a saját tapasztalata. „Azt is gondolom, hogy ezért alapvetően a magyarok arra koncentrálnak, hogy mi az, ami rossz, mi az, ami nem jó, és nem arra, hogy mi az, ami jó.”
Lakástalkshow minden héten hétfőtől csütörtökig késő este a VIASAT3-on.
