Medveczky Balázs: ECC-PECC KIMEHETSZ

Szerző: Vintage
2016-04-09 11:12

Medveczky Balázs Ecc-pecc kimehetsz című szatirikus vígjátékát április 30-án mutatja be a Thália Színház, a Mikroszínpadon.

„Színház az egész világ…”

Még akkor is, ha történetesen a színház új vezetője a „nem kell hozzá érteni ahhoz, hogy igazgassuk” elv mentén irányít. Karakterének emberi és szak-emberi hibái, humoros, olykor abszurd szituációkba sodorják őt és az alárendelt színházi szakembereket. A tehetséges manipulátor beosztottjai gyanútlanul sétálnak be jól előkészített csapdáiba – amelyekkel pozícióját erősíti –, miközben próbálnak megfelelni a „főnök” elvárásainak, szakmai meggyőződésüket háttérbe szorítva.

Színpadon – és színpadon túl – az emberi konfliktusok kortalanok, csak a kellékek és jelmezek lesznek korról korra, jelenetről jelenetre modernebbek.

A játék vég nélkül folyik – a hatalomért.

A kérdés, hogy meddig feszíthető a húr és ki mondja ki: állj, ennyi volt!

A DARABRÓL

„A történet két térben játszódik, az igazgatói irodában és a művészbüfében. Utóbbi az ottani közösség legfontosabb találkahelyének számít. Az igazgatói iroda ezzel szemben az a hely, ahol a „fontos események” zajlanak. A főszereplői színházi emberek, kivéve az intézmény élére kinevezett új igazgatót, akinek fogalma sincs a színház működéséről. Meglepő és mulatságos elképzelése van például arról, hogyan lehet „költséghatékonyan” színre vinni a Rómeó és Júliát. Ahhoz viszont nagyon ért, hogyan játssza ki egymás ellen a munkatársait. Kiváló manipulátor. A többi karakternek szintén megvan a saját önös célja, ugyanakkor mindegyik alárendelt típus. Hozzászoktak ahhoz, hogy megfeleljenek a felsőbb utasításnak. Az egyetlen kivétel a főrendező, aki fölveszi a kesztyűt és csatába száll az igazgatói intrikákkal szemben. Lényegében két ember hatalomért vívott harcát látjuk” – foglalja össze dióhéjban Bozsó József rendező, mit fog látni a színpadon a közönség, míg a Vida Péter által megformált új igazgatót így jellemzi: Szakértelme korántsem művészi, színházi, hanem „csak” vezetői. Célja pedig nem más, mint hatalmának megszilárdítsa és a vetélytársak kiiktatása. Ehhez a célhoz miden eszközt gátlástalanul bevet, minden munkatársnak kihasználja emberi gyarlóságát, az életszituációiból adódó sebezhetőségét. Mégsem fekete-fehér minden. Ez az ember nem véletlenül van ott, ahol van: tehetséges csirkefogó. Minden politikai rendszer jolly jokere”, Humoros, sőt vicces, utálva szerethető figura.”