Színvonalas és látványos volt a 2015-ös Játékkészítő

Még mindig nagyon menőnek számítanak a régi mesék hősei! Ezt bizonyította be a Játékkészítő! Soha nem látott színházi sikerrel zárult az idén megújult pop-show-musical. A tavalyi rekordot megdöntve, több mint 49 ezren látták az előadást.

A Játékkészítő megmutatta, hogy tisztán hazai alapanyagból is létre lehet hozni olyan sikeres előadást, ami akár a Broadway színpadain is megállná a helyét. A SYMA csarnokban négy nap alatt, tizenkét előadás erejéig, negyvenkilencezer néző előtt állta meg a helyét a show!Illés Gabriella, a darabot megálmodó TulipánTündér produkció vezetője nagyot álmodott, belevágott és sikert aratott. “Az elmúlt napokban rengeteg szakértő szem látta a megújult előadást. Többen mondták, hogy eljött az idő, hogy nem mi állunk sorba sikeres licenszekért, hanem van már exportképes színpadi show-nk, amire kíváncsiak lehetnek külföldön.” – mondta a producer.

A darabban szereplő színészek nem csupán egy korszakalkotó produkció részesei lehettek, de ők maguk is életre szóló élménnyel gazdagodtak a nézőkkel együtt.A történet szerint a kék (aki valójában rózsaszín, csak szeretné, ha kék lenne) Kismalac, a Háromfejű sárkány legnagyobb félelme, hogy feledésbe merülnek. Peti, a 10 éves kisfiú, magányos, akit szemüvegessége miatt csúfolnak és kiközösítenek, a régi mesehősök személyében új barátokra lel. Peti és a divatja múlt karakterek a fejükbe veszik, hogy elmennek a híres Játékkészítőhöz, hogy menő videojátékká változtassa őket, azt remélve, hogy így talán népszerűek lesznek újra. Útjuk során rengeteg kaland és meglepetés várja hőseinket.

Már a tavalyi szereplőgárda is az igényességet sugallta, amit idén is fokozni tudtak a készítők. Olyan nevekkel találkoztunk a darabban, mint Stohl András, Kamarás Iván, Oroszlán Szonja, Szabó Győző, Hajdu Steve,  Vastag Csaba, Vastag Tamás, Király Viktor, Király Linda, Radics Gigi, Nagy Feró, Hien. A Vastag fiúk, Stohl András és Kamarás Iván neve (a többiek mellett persze) még többet dobott a marketingen – gondoltam ezt az előadás előtt. Aztán megnéztem a musicalt és az említett szereplők is nagyon sokat tettek ahhoz, hogy egy kiváló szórakozásban legyen részem. Igazából alig várom, hogy jövőre is láthassam, ha lesz. Egyelőre erről nincs infónk.

A sztori egyszerű, mesei elemekkel tarkítva, de kalandos cselekménnyel ellátva tartja fenn végig az érdeklődést. Annyi karakterrel találkozunk, hogy a végére talán egy picit soknak érezzük és emiatt az erős vagy érdekesebb szereplők háttérbe szorulnak. Ilyen volt például a Király Linda által megformált Juliska, aki a Broadway fényes csillagaként jelent meg. Szövege és háttértörténete alig volt, de hatalmasat énekelt Linda, ami mellett még a külföldi “sztár imidzse” is szórakoztató volt. A darab alkotói Jancsit, akit Király Viktor “testesített meg” egy speciális felvétellel illesztettek a történetbe, hiszen az énekesnek a The Voice sikerei miatt az Egyesült Államokban voltak teendői.A legjobb és legszórakoztatóbb karakter a Szabó Győző által megformált Kismalac volt. Minden gesztusával, mozdulatával vissza adta azt a képet, amit egykor a mesékből megismerhettünk a makacs, de kedves és jó lelkű Kismalacról. A másik kedvencem Babszem Jankó volt, akit Vastag Csaba alakításában láthattam (Vastag Tamás is Jankó volt), aki Rettentő Borodin, vagyis Nagy Feró fia, aki katonának szánta Jankót, de ő jobban szeret gitározni-énekelni. Egy igazi lázadó, akire buknak a lányok, akárcsak az életben. Testhezálló szerep, de nem emiatt tetszett igazán Csabi játéka, hanem mert kiváló érzékkel használta az öniróniát. A szöveg mellett a hangját és mimikáit ügyesen használta, így sokszor csalt mosolyt az arcokra.

A Játékkészítő erőssége a karaktereken és a látványon túl, hogy nem csak a gyerekeket szólította meg. A műsorban elhangzott szövegkönyvből áradt a szellemesség. Dialógusaival és némi társadalomkritikával egyértelműen az idősebb korosztályt célozta meg. A tavalyi előadást nem láttam, de vegyes fogadtatásban részesült. Valószínűleg a megújulásnak és a színészi frissítésnek köszönhetően az idei sokkal izgalmasabb, érdekesebb és szórakoztatóbb volt. Kreatív jelenetek és képi megjelenítések varázsolták a nézőt különböző helyszínekre. Mindezt speciális technológiával keltették életre, melyhez a háromdimenziós fényfestést használták segítségként. A díszlet mellett a jelmezek aprólékossága Müller Kata precíz munkáját tükrözte. Mintegy 160 jelmezt láthattunk a színpadon. Pl. Oroszlán Szonja jelmezén 200 órát dolgoztak, ami kb. 20 kilo volt és amihez 150 m tüll, 20 m borító anyag, illetve egy 70 cm magas fejdísz tartozott.

A modernizáció nem csak a mesékre igaz, hanem az élő világra is, melyet a Játékkészítő is próbált felvázolni. Amellett, hogy már a mesék erejében senki sem hisz, ma már a videojátékok uralják a játékok piacát. Az öntelt és kiszámíthatatlan Játékkészítő bőrébe Stohl András bújhatott, aki diktátorként ítélkezett a mesehősök felett. Persze jól tudjuk, hogy gyerekszobája neki sem volt, így hát teremtett magának egy saját világot, ahol ugyan ő az úr, de gyenge pontja neki is akad. A magányos és gonosz figurának nem jégből van a szíve, így hát egyértelműen happy end a vége, hiszen a szeretet mindent legyőz! Stohl András jó választás volt a szimulált világ urának szerepére.

A jobbnál jobb dalok és énekhangok mellett egy igényes produkciót sikerült a színpadra tenni, ami nem okozott csalódást, így negatívumként talán csak a SYMA kényelmetlen székeit és 1-2 hamis hangot a Petit megformáló Bauer Gergőnél tudnám felhozni. Félreértés ne essék, Gergő remekül hozta, amit a szerep megkívánt, csak az éneklés csúszkált néhol. Összességében egy jól megrendezett szórakoztató és látványos előadást láthattunk!

Értékelés: 8/10

/Képek: A Játékkészítő/