Csillagainkban a hiba – Könyvkritika

Hazel Grace Lancaster és Augustus Waters szó szerint beteges szerelme egy megható, de ugyanakkor elgondolkodtató történet. A rákkal küzdő fiatalok sztorija nem túl vonzó első hallásra, de mégis azt kell mondjam a Csillagainkban a hiba története magával ragadó.

A könyv alapján készült filmet tavaly láthattuk moziban, amit nem volt elég egyszer megnézni, de a könyvet ezidáig nem olvastam. Az ember, ha szereti a munkáját, nehezen szakad ki belőle. Így a szabadságomat is majdhogynem a filmek árnyákában töltöttem, amikor végre a Csillagainkban a hiba című John Green könyvet elolvastam, ami engem meggyőzőtt, de volt, ami a filmben jobban tetszett. Például, szerintem a filmbéli Hazel sokkal hitelesebb, neki elhittem azt a gyötrelmes fájdalmat, amit akkor érzett, amikor megtudta mi történt Augustus-szal. A könyvben picit sok volt a cinizmus és a közömbösség a betegsége árnyékában meggyötört lány stílusában, megnyilvánulásában. De a könyvnek külön dicséret, a nyelvezete, a stílusa, a részletessége, ahogy leírja a főszereplőket. Még Colheo is megirigyelhet néhány életigazságot adó idézetet. Öröm volt olvasni a könyvet, amikor épp nem a könnyeimmel vívtam csatát.

“Tudod – folytatta egy idő után -, ez olyan gyerekes dolog, de mindig azt képzeltem, hogy a gyászjelentésem benne lesz az összes újságban, olyan történetem lesz, amelyet érdemes elmondani. Titokban mindig gyanítottam, hogy különleges vagyok. “

A történet röviden: Hazel a végső (negyedik) stádiumban van, de egy rákellenes csodagyógyszer biztosít még néhány évet számára, ám a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. A lány, szülei kedvéért eljár a támaszcsoportba, amit nem tud komolyan venni, de itt megismeri a kedves és laza Augustus Waters-t, akivel megváltozik az élete… John Green könyve a legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, amit valah eddig írt, amely lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában.

A könyv előtt, sőt, a film előtt azt gondoltam, hogy a “Most jó” című filmhez hasonló történettel találkozunk, amiben Dakota Fanning játszotta Tessa karakterét, aki tizenhét éves és leukémiás. Készít egy amolyan “bakancslistát”, amelyen csupa olyan dolog szerepel, amelyről minden hasonló korú lány álmodozik. Élete akkor vesz nagy fordulatot, amikor megismeri élete szerelmét Adam (Jeremy Irvine) személyében. Ők is a hátralévő idejüket próbálják széppé tenni, miközben a lány küzd az életéért.

A két történetben van hasonlóság, de a Csillagainkban a hibában mindkét fiatal súlyos betegséggel küzd és nem tudják mikor jön el a vég, ki az, akinek gyászbeszédet kell mondania a másik temetésén. Az emberek nehezen néznek szembe a halállal, de ez sajnos elkerülhetetlen. A könyv sorait olvasva mélyül el bennünk igazán a tény, hogy az életben sajnos tényleg vannak ilyen fiatalok, akiknek ez a sors jutott, amiben a legrosszabb a reménytelennek tűnő küzdelem az életben maradásért. Kapunk némi bepillantást abba, hogy egy reményvesztett tini miként áll a halálhoz és ezt hogyan dolgozza fel. Hogy tudják megőrizni a humort, és nem hajlandóak komolyan venni a halál közelségét, mert egy szerelmi bánat sokkal fájdalmasabb, ahogy egy “normális” tinédzser életében. Persze ez csak a felszín, hiszen jól tudjuk, önmagukkal még nagyobb küzdelmet vívnak. Ahogy a könyvben, Augustus Waters sem tudta megőrizni végig a humorát. Hiába játssza el a saját temetését, megfűszerezve szarkasztikus megjegyzésekkel, végül nem tudja elfojtjani a keserűségét és azt a dühöt, amelyet sorsa iránt érez. Nem nehéz kitalálni, hogy a könyv bizony tragikus halállal végződik. John Green végig nyers és realista stílusban tálalja a történetet, életszerű jelenetekkel, amiben nem lehet happy end.

“Tetszett Augustus Waters. Nagyon, nagyon, de nagyon tetszett. Tetszett, hogy valaki mással fejezte be a történetét. Tetszett a hangja. Tetszettek az egzisztencialista szabaddobások. Tetszett, hogy professzor a Kissé Féloldalas Mosolyok tanszékén, és egyidejűleg Annak a Hangnak a tanszékén, amitől a Bőröm Igazibb Bőrnek Érzi Magát.”

Egyik barátnőmmel ellentétben, úgy gondolom, hogy egy szomorú és happy end nélküli történet is lehet gyönyörű és figyelemreméltó. A Csillagainkban a hiba egy ilyen történet, amiben nem csupán fájdalom és keserűség érezhető, hiszen egy szerethető fiatal párt ismerhetünk meg, akik a szerelemnek áldozták fel utolsó pillanataikat. Hazel Grace és Augustus Waters meséje tele van érzelmekkel, szenvedéllyel, az újdonság varázsával és a veszéllyel, hogy bármelyik nap lehet az a bizonyos utolsó nap. John Green műve tökéletes olvasmány, ha az élet szép és valós oldalát akarod látni, ahol a halál, igen, meglegyinti a főhőst, de hát nem ilyen az élet is?! Kemény sztori, de érdemes elolvasni, mert egyszerre szívbemarkoló és humoros.

John Green: Csillagainkban a hiba

Fordította: Bihari György
Kiadó: GABO, 2013
2990 Ft 

Értékelés: 10/10