Ikrek – Könyvkritika

Saskia Sarginson története remek hangulatot áraszt, amely egy ikerpár közötti rivalizálásról, a bűntudatuk feldolgozásáról, a féltve őrzött titkaikról és arról az egyedülálló kötelékről szólt, amely csak két iker között alakulhat ki. Különleges és érzelmekkel teli írás. 

Isolte és Viola gyermekkorukban elválaszthatatlanok voltak, felnőttként mégis nagyon különböznek egymástól és mondhatni elszakadtak egymástól: Isolte sikeres újságíró egy divatmagazinnál, Londonban él, a barátja fotós, aki még jól is néz ki; Viola, aki kórházban tölti mindennapjait, eltökélt boldogtalanságában az egész életét beárnyékoló táplálkozási zavarral küzd. Mi történt oly sok évvel ezelőtt, ami ilyen messze ágazó ösvényekre terelte az ikrek életét? Miközben mindketten elkezdik felfejteni annak a réges-régi, félig elfeledett nyárnak a tovagyűrűző tragédiáit, a múlt rémisztő titkai visszatérnek és azzal fenyegetnek, hogy ellehetetlenítik az életüket…

Mágikus tájak, vadregényes gyermekkori kalandok és egy szörnyűség, amely fokozatosan bújik elő a múlt árnyai közül. Az Ikrek részben szerelmi történet, részben lélektani feszültséggel teli krimi. A könyv nem csupán egy ikerpárról szól, végig nyugtalanító légkört áraszt, amitől további kérdések merülnek fel az emberben. Minél jobban elmerülünk az ikrek történetében, annál nehezebb elhinni, hogy a lányok egykor mennyire közel álltak egymáshoz. Az események haladtával jobban megismerjük a múltban történteket és akkor döbbenünk rá, hogy miért és hogyan változott meg mindkettőjük sorsa. Az ikrek anyja nagyon határozott és szabad felfogású nő volt, a lányok nem semmit nem tudtak apjukról. Viola és Isolte megismerkedtek egy fiú ikerpárral, akik rettentő rosszak voltak ugyan, de barátkoztak és jól el voltak. Az idilli hangulatot felborította a lányok anyukájának bejelentése, hogy férjhez akar menni, ráadásul egy olyan férfihoz, akinek már van egy hét és fél éves kislánya. Az ikrek sértésnek vették ezt a dolgot és nem akartak osztozni az anyjukon. Kezdetben csak féltékenyek voltak a kislányra, de idővel idegesítette is őket, és egy este tragikus eseménybe fulladt a család élete, amely örökre megváltoztatta mindenki életét.

A könyv különleges hangulata mellett külön kiemelném a táj és jelenet leírásokat. A suffolki erdőben valóban ott érezhettük magunkat, amit az írónő saját gyermekkori emlékeire támaszkodva írt meg, hiszen maga is ott nőtt fel. Bár nyomasztó volt a történet, mivel már az elejétől fogva lehetett sejteni, mi több, tudni, hogy itt valami szörnyű szerencsétlenség fog történt, ami végül a lányok elhidegülését okozza majd egymástól, mégis jó volt olvasni. Érdekessé és fordulatossá tette a cselekményt az időben való ugrálás, amely a 80-as évekbeli felnőttkor és a 70-es évekbeli gyerekkor között zajlott.

Sarginson története lassú, olykor reményteli és talányos írás, ennek köszönhetően egy feszültségekkel teli érzelmi utazásban vehetünk részt. Ugyanakkor maradt némi hiányérzetem a végére, szívesen olvastam volna még arról, hogy hogyan alakult a lányok sorsa.

Részlet a könyvből:

“Azt gondolták rólunk, a többi ember, hogy furcsák vagyunk. Megbámultak minket. Buta kérdéseket tettek fel, mint: „Melyikőtök az okosabbik?” vagy „Ki a csendesebb?” Amikor egyedül voltam, az osztálytársaim azt súgták a hátam mögött: „Ez most melyik?” De mit is várhatunk olyan teremtményektől, akik csak önmaguk egyik felei? Issy mindig azt mondta, csak féltékenyek, és én tudtam, hogy igaza van. Biztosan érezték a hiányt, hogy valaki, akinek ott kellene lennie, nincs mellettük. Nem számított, mit veszünk föl, senki nem tudott megkülönböztetni bennünket. Mindig én voltam a nagyobb csecsemő és a kövérkésebb kisgyerek. Olyan kis ennivaló, ahogy anya hívott.”

Saskia Sarginson: Ikrek
344 oldal, ára: 3.699,- Ft
Alexandra Kiadó, 2014.

Értékelés: 8/10